Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10 nap a Közel-Keleten

2010.04.23

Közel-Keleti utazásunk

Mielőtt elindultunk Alival a kiválasztott mohamedán országba, még elmentem a kedvenc bevásárlóközpontba Magyarországon. Futottam a buszhoz, és közben kirándult a térdem, alig tudtam menni, de féltem, hogy másnap nem tudok majd utazni, így teletömtem magam diclofenac tablettával, jegeltem a sérülésem, pihentettem, felpolcoltam a lábam. Hajnalra már csak kis fájdalom maradt, ami elviselhető volt.

 Nem tudtam aludni éjjel. 2órakor már fenn voltam, lezuhanyoztam, bepakoltam a maradék holmit a bőröndbe és elsántikáltam a buszmegállóba. Ali is jött otthonról, -a sajátjából, pontosan a felesége mellől, aki úgy tudta, hogy a férje hazautazik a szüleihez Dubaiba. Ez a füllentés nagyon tetszett!

 Budapestre érkezve kihasználtuk a BKV által nyújtott szolgáltatásokat: metróztunk, buszoztunk a reptérig. Nagyon izgultam, bár nem ez volt az első repkedésem, de az ember sosem tudhatja! A fapados kaja nem volt megterhelő: egy sajtos szendvicset, egy pohá üdítőt és egy pohár melegitalt kaptunk. Alinak nagyon fájt a füle, láttam, hogy nagyon nem bírja, de sajnos nem tudtam ezen segíteni. Főleg a fel- és a leszállásnál szenvedett a drágám. Nekem csak többször volt hányingerem, de semmi különösebb. 12órakor lendültünk és 13.50-kor landoltunk. Taxit fogtunk, ami egy órát őrűltködött a forgalomba. Borzasztóan vezetett ott mindenki, nincs kresz, mindenki úgy megy, ahogy akar! Ha nem állunk meg időben belerókázom a taxiba. Nem ismerték a hotelünket, keringtünk az épületek közt, mire nehezen megtaláltuk, amit kerestünk. A belvárosban körülnézve, nagyon csúnya épületeket láttunk, kevés volt az, ami tetszett volna, vagy éppen történelmi szépsége lett volna.

 Lepakoltuk a bőröndöket, felfrissítettük magunkat, és elindultunk egy kajáldát keresni. Nem jutottunk messzire, mert a hotel alatt működő étterem tulajdonosa mindjárt beinvitált. Nagyon finom grill ételeket kínáltak, és mi el is fogyasztottuk őket, hiszen ngyon éhesek voltunk. Majd ténylegesen sétáltunk, vettünk estére innivalót, ennivalót és hazaslattyogtunk. Nyügös voltam a fáradságtól, így pindurt vitáztunk. Miután a szobába értünk, máris ágyba ugrottunk. No, nem csak azért..., hanem alvás céljából is! Nagyon rossz a szállás szempontjából, hogy a zuhanykabint koboldokra  tervezték, úgy kellett bepasszírozzuk magunkat a zuhanytérbe. Semmi más baja nem volt a helynek, csak a zuhanykabin mérete.

 Másnap reggel előbb keltem egy órával a megbeszélt ébredési idő helyett, Alit is felébresztettem, persze nem tetszett neki, és ennek hangot is adott. Azt hittem, hogy egy nyaralás alkalmával örülni fog, hogy minél többet együtt lehetünk, és egymással töltjük el az időt. De sajnos hiú ábránd volt, mert a morgásával letört. Miután elkészültünk a reggeli cicomával, felmentünk a 6.emeletre reggelizni. Nagyon szolid kis svédasztal volt: baguette, müzli, natúr- és gyümölcsjoghurt, 3féle lekvár, minivaj, 1fajta felvágott, sajt, feta, 3féle olivabogyó, tej, kávé, tea. Jól bereggeliztünk, és nyakunkba vettük a várost. Megcsodáltunk egy mecsetet, aztán egy még szebbet. Ezek az építmények teljesen magukkal ragadnak, egyszerűen varázslatosak. Lesétáltunk a tengerpartra, közben fagyiztunk és vidámak voltunk. Leértünk a partra, leültünk a sziklákra és néztük a végeláthatatlan tenger kékjét. Épp elhaladt egy óriási oceánjáró luxushajó. Teljesen megbabonázott a látvány! Fújt a szél, ami még romantikusabbá tette számomra a helyzetet. Nem úgy szegény Ali számára, aki szenvedett a tengeri széltől, mert a frizuráját összeborzolta. A parti sétányon akartam jönni, hogy majd keresek egy feljárót a város felé, mert fallal volt határolva a partvonal. De nem volt út, sőt egyre jobban eltávolodtam Alitól, aki megállt, mintha úgy nem érné a szél ereje! Nem vártam meg, ami engem is zavart, de láttam, hogy még mindig nyafog, de lassan, a fején a kezével elindult utánam. A hüle haja miatt nem lehet a tengerparton sétálni! Végülis bevártam, láttam, hogy húzza a száját. Az allergiája is előjött keményen szegénykémnek. Hazafele beültünk egy étterembe, ahol minden nagyon ízletes volt, csak a húst keveseltük. Közben oktatott, beszólogatott. A végén meguntam és otthagytam. Tudtam, hogy még sütizni akar, megmutattam, hogy nekem melyik édesség tetszik, de abból nem vett. Átmentem az utca másik oldalára, és ott vártam. Kiabált utánam, és folyamatosan dohogott, morgott. Nem akartam beszélgetni, fájt, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, hogy nem értjük meg egymást. Sírnom kellett.

 Másnap jókedvűen ébredtem. Nagyon sajnáltam, hogy tegnap ilyen labilis hangulatban voltam este, de már késő bánat....! Nekiálltunk pakolni, mert egy másik szállodába kellett költöznünk. Felmentünk reggelizni, ugyanaz a menü volt, mint tegnap. Belakmároztunk, Ali hivatott egy taxit, ami megérkezése után jól átvert minket, mert a bőröndökre külön díjat számolt fel. A két hotel közötti úton volt egy közúti baleset-féle. Az útszélén feküdt egy aliglélegző férfi, ez a modortalan taxis meg a mobiltelefonjával felvette a haldoklást. Micsoda emberek! Otthon majd mutogatja a gyerekeinek a videót?! Gusztustalan!

 Beköltöztünk egy modernebb szállodába, válogathattam a szobák közt, és egy franciaágyas-fürdőkádasra esett a választásom. Mindjárt el is indultunk felfedezni a környéket. A híres piacra mentünk, de csalódtam, mert nem az olcsóságról  tanúskodtak az ottani árak. Arany, ezüst, bőr és szőnyeg, ennyi volt a kínálat, de ebből több száz.Na, meg az erőszakos eladók! Lehangoló volt! Hazaérve lefürödtünk és pihentünk egy pindurt. Ali azóta még rosszabbul volt, fájt a feje, az orra, a torka, láza volt. Nagyon sajnáltam, hogy így lebetegedett. Én már eléggé elfáradtam, de Ali a tünetei ellenére ki akart menni a városba este is. Azt mondta, hogy meg fogom bánni, ha nem megyünk ki, és persze igaza lett. Sok árus csak most pakolt ki, sokkal olcsóbban kínálva a portékájukat, mint nappal. És a mecsetek kivilágított látványa többszörösen kárpótolt. Egyszerűen pompásak voltak! Egy emeletes étterembe vacsoráztunk, alul kiválogattuk a finomságokat /töltött padlizsán, - paradicsom.../, az emeleti teraszon meg elfogyasztottuk, gyönyörködve a város panorámájában.Szépen fejeztük be ezt a napot.

 A következő napon későn ébredtünk, már 1/2 9 volt, így igyekeznünk kellet reggelizni. A menü teljesen ugyanaz volt, mint a másik hotelbe. Jóllaktunk, készülődtünk, és bevetettük magunkat a város forgatagába. A széles főúton haladtunk a történelmi belváros felé. Hihetetlen gyorsan elértük a mecseteket, ami rendkívül mulatságos volt, hiszen tegnap a taxis furikázott velünk fél órát a két hotel között. Keringtünk a mecset körül, besurrantunk üzletekbe is, de nem vettünk semmit, csak nézelődtünk, szívtuk magunkba a város fűszeres feelingjét. Egy utazási irodába befizettünk egy egésznapos városnézésre, hajókirándulással. Nagyon várom már a szombatot. Ma még csak szerda volt. Végre találtunk egy gyógyszertárat! Orrcsepp, tabletta, lázmérő! Ezeket vásároltuk. Estére szerintem jobban volt, nem tüsszögött, nem szipogott. Örültem, hogy nem lett más baja. Aggódta érte, rossz volt hallani, hogy szenved! Hazafele megint bementünk a piacra. Aranyat nem érdemes venni, Ali szerint drágább, mint itthon, szőnyeget és bőrdzsekit se akartunk. Viszont megajándékozott egy nagyon szép arab fusztánnal /ruhával/. Lealkudta az árát, de én még így is drágáltam. Vettünk vacsorát, otthon megettük, és újra kimentünk az est fényeibe. Az új ruhámba mentem ki, ami most nem keltett feltűnést. Hiszen eddig azért néztek meg bennünket, mert egy arab férfinek egy európai-fehér párja van, most viszont nem keltett feltűnést a ruhám, hiszen a helyi asszonyokhoz hasonlatosan néztem ki, sőt kendőt kötöttem a fejemre, hogy Ali érezhesse az ottani férfiak birtoklási jogát.

 Persze másnap már más ruhát vettem fel, így végett vetettem a boldog arab idillnek. Ma is a város nevezetességeit fedeztük fel, volt térképünk, és a látnivalók listáját még Magyarországon kigyűjtöttem. Láttuk a vizvezetékrendszerüket, mint a rómaiaké, újabb mecseteket látogattunk meg, és betévedtünk egy csodálatos bazárba. Ahogy Ali mondaná: a cérnától a repülőig, mindent lehetett kapni. Vásároltunk is néhány dolgot az otthoni rokonoknak, és elégedetten mentünk hazafele. Egy terszon ebédeltünk, több magyar társaságába. Jó volt hallani ismerős szavakat. Mielőtt elértük a hotelt, Alit beinvitálta egy bőrárus az üzletébe, hogy nézzen körül. Addig beszélt a srác, amíg a szerelmem nem vett egy nagyon csinos bőrkabátot! Végülis jól járt, még az ujját is fellvarták neki! Tényleg jól állt Őfelségének ez a ruhadarab. Csak sajnos ezt nem volt elég elmondanom kétszer, háromszor, hanem folyamatosan dícsérnem kellett, hogy milyen csinos, jó minőségű darab, mennyire jól áll neki, milyen előnyös vásárt csinált. Már untam a végén ezt a dicshimnuszt, de ez volt az elvárás!

 Reggel igyekeztünk, mert 10óráig el kellett hagyni a szobát, mert visszaköltöztünk az első szállásunkra a mecsetek tövében. A takarítónők, mint a keselyűk várakoztak az ajtóban. Bereggeliztünk, taxi helyett egy helyi emberke elvállalta a fuvarozásunkat a másik szállásra. Ugyanazt a bény szobát kaptuk, a koboldos zuhanyzóval. Ali tisztálkodott, mert a pénteki imára készülődött a közeli dzsámiba. Aki azt mondja,hogy az arabok koszosak, ápolatlanok, az nem ismer arab, ill. mohamedán vallású férfit. A napi ötszöri ima megköveteli a testi higiéniát, az arc, kezek, lábak, nemiszerv, fenék tiszta mivoltát. Miután Ali bement a dzsámiba, csak ténferegtem, majd leültem egy étterem teraszára, és hallgattam a fohászkodó arabokat, hogy milyen csodás zengése van az imájuknak. Felemelő volt ezt végigélni, belesni a magánszférájukba ezáltal. Aki nem fért el a dzsámiban, annak volt hely az épület oldalán, kis imaszőnyegen térdeltek, és tiszta átéléssel imádkozott szegény, és gazdagnak látszó arab. Addig elfogyasztottam egy adag salátát, de valószínű, hogy az öntet bajos volt, mert rámjött a szapora, és a szobakulcs Alinál volt, benn a dzsámiban. Ők imádkoztak, én meg könyörögtem, hogy mielőbb legyen vége, és hazasiethessek elvégezni a sürgössé vált dolgomat. Szerencsémre nem történt semmi baleset! Időben eljutottam arra a bizonyos helyre! Délután lesétáltunk a hajókikötőbe. Micsoda hajók, kompok, bárkák voltak ott kikötve! Volt három bárka, ami ringatózott a hullámok hátán, pár díszes egyenruhás fiúcska sütögette a halacskákat rajta és a partra adogatták szendvicsként az éhes, fizető emberkéknek. Az a füst, meg az a ringás...biztos hánynék folyamatosan. Lementünk egy aluljáróba, és végre megtaláltuk az én bazárom! A bolti árak alatt jóval olcsóbban lehetett mindenhez hozzájutni. Be is vásároltunk: ingek, farmerek, övek, hálóingek, óra, játékok, minden szerepelt a listánkon. Ali cipelte a csomagokat, nem engedte, hogy segítsek. Szatyorhegyek közt cammogtunk haza. Éreztem, hogy valami engem is elkapott, mert az orrom bedagadt, a köpetem véres-gennyes volt és hőemelkedéssel küzdöttem. Pfúj, de gusztustalan ez így leírva! De Ali nem nagyon figyelt a nyafogásomra, szinte nem is akarta észrevenni, hogy nem vagyok jól. Egyedül ment este vacsoráért.

 Végre eljött a kirándulás napja! Korán keltünk, készülődés és reggeli után vártuk az utazási iroda buszát, ami sokat késett. Első állomás a kikötő volt. Átszálltunk egy sétahajóra, egy órát a part mellett haladtunk, csodálatos épületeket, palotákat, várfalat, hidakat láthattunk és fényképeztünk a hajóról. Fújt a szél, így Ali szenvedett, szélvédett helyről leste a panorámát.Miután kikötöttünk, egy apróbb dzsámiba kísértek bennünket, idegenvezetőnk szépen elmondott mindent erről, természetesen angolul. Az ebédet egy híres mecset tövében fogyasztottuk el. Levest, salátát, mártásos kebabot, sütit kaptunk. Aztán buszra szálltunk és a királyi palotába léphettünk be. Én nem szeretem a giccses, túldíszített dolgokat,de ennek az épületnek nem tudtam ellenállni. Fantasztikusan bővelkedett aranyban, bársonyban, pompában. Nagyszerű élmény volt! Nagyon fáradtak voltunk, azt hittük hazavisznek majd,de nem így történt. Átvittek egy ominózus hídon, felvittek egy hegy tetejére, és egy kilátóból csodálhattuk a város elénk táruló látványát. Szédületesen izgalmas volt! Majd újra busz,és a mecsetek melletti legdrágább porcelán-bőr-ékszer palotába vittek minket. Ez egy luxusüzlet volt, minden szinten más portékával. Miután láttam, hogy ez nem az én pénztárcámnak való hely, elmentünk egy közeli ABC-félébe, és végre hideg üdítőitalhoz jutottam. A buszban várakoztunk a csoport tagjaira. Közben folyamatosan vitáztunk. Hazaérve kikeltem magamból, mert éreztem, hogy mindennap gyűlik bennem a feszültség, nem tudtam tovább alkalmazkodni. Kimondtam, hogy vége! Nagyon szerettem, de ő nem látja a hibákat, mindig azt kell csinálnom amit ő mond...., ebből lett elegem. Nem hagyott aludni! Elbizonytalanított! Tudta, hogy szeretem, de az eszem azt mondta, hogy ez nem mehet így tovább! Megint beadtam a derekam.

 Vasárnap ráérősen keltünk. Megvolt a mai program is: panorámabuszozás, és a legnagyobb mecset meglátogatása belül is. Egyikből se lett semmi! A busz nagyon drága lett volna,és csak egy órás, a mecsetnél meg olyan sor volt, hogy mire sorra kerültünk volna, elfelejtettük volna, miért is mentünk be. Ehelyett elmentünk egy hídon át a legnagyobb kilátótoronyba. Ali nem akart feljönni, de aztán mégiscsak meggondolta magát, felliftezett hozzám. A kilátás, a körpanoráma minden pénzt megért! A torony tövében ettünk csirkét és bárányt. Lefele jövet nagyon meredek volt,így előjött az eröltetéstől a térdfájdalmam, pedig tömtem mindig magamba a gyógyszereket, hogy ne legyen tünetem. Hazasántikáltunk, fagyiztunk. Elfáradtam, köhögtem,elment az íz- és szagérzékem. Ali jégkrémmel kedveskedett, de nem tudtam megmondani milyen ízt eszek. Neki csak hőemelkedése volt, de már nem volt olyan kifejezett tünete, mint pár napja. 

 Hétfőn reggel nem jutottam be reggeli előtt a fürdőbe, mert Ali egy órát cicomászkodott, így már csak kaja után frissítettem fel magam. Majd elbattyogtunk a város mindenes bazárjába. Ami pénzünk volt,azt itt elvásárolgathattuk, Ali vett egy irtó ronda mintázatú sálat a feleségének. Számtalan felesleges dolgot vettünk, így táskát is kellett ezekhez vételezni. Elvégre valamibe haza kell vinni a vásárfiát! Beültünk egy teázóba, kellemes helynek bizonyult, a pincér tudott néhány szót magyarul, azzal villogott, de összefüggés nem volt a szavak közt. Lassan hazakocogtunk, otthon akadt egy kis nézeteltérésünk, amelynek az oka intim szférát feszeget, így nem idevaló téma,de ennek is sírás lett a vége.

 Kedden is későn keltünk. A mai nap a pihenésé. Sétáltunk egész délelőtt, boltról-boltra jártunk, nézelődtünk eltévedtünk, és a tengerparton leültünk. Séta közben szembejött velünk egy magyar házaspár, ugyanabból a városból, és ugyanarról a munkahelyről, ahonnan mi is jöttünk. Ali félrehúzódott, mintha nem velem lenne! Nem esett jól! Pindurt beszélgettem velük és szétváltunk. Miután hazaértünk, észrevettem, hogy egyre rosszabb a kedvesem színe, kiderült, hogy újra belázasodott. Nagyon aggódtam érte. Reméltem, hogy másnapra jobban lesz. Hiszen nagy szigor van a reptereken a röfi-influenza miatt. Féltettem nagyon. Lázcsillapítót kapott és hortyogva mélyen elaludt.

 Az utolsó nap korán keltünk, reggeliztünk, pakolásztunk. Sikerült mindent begyömöszölni a táskákba!Visszaváltottuk a pénzünk, mert nem szabad az országból helyi fizetőeszközt kivinni. Készítettünk szendvicseket, és vártuk a transzferes buszt. Na, ez a sofőr volt még egy vicc! A kreszről csak elméletben hallhatott, mert 120 km/h-val hajtott a városban, vagy fék vagy gáz, de mindezt hirtelen tette, majd összegabalyodtunk hátul az utastérben.A reptéren nem szűrték ki a hőemelkedését, átengedtek minket. A repülőben Ali az ablak mellé ült, nagyon szenvedett végig a fülfájástól. Rossz volt látni a kínlódását, de semmit nem tehettem ellene. Miután landoltunk, huzigáltuk a bőröndöket, irtó nehezek voltak! A Keleti pályaudvaron sokat ténferegtünk, mert nem találtuk a vonatunk peronját. Végül 5 perccel indulás előtt felszálltunk, végig háttal utaztunk. Aludni nem, de izzadni nagyon tudtam! Fél 11után értünk haza a városunkba. Taxit már nem találtunk az utcán. Így megkérte az éppen ittas barátját, hogy adja kölcsön a kocsiját, míg én a volt-férjemet hívtam volna inkább, hogy segítsen. Hagytam, hogy ő intézkedjen. Veszekedni azt nagyon tudunk! Zuhany után átölelve aludtunk. Szerettem ezt a kis Huncutot!

 

 

 

A mappában található képek előnézete Isztambul

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hogy bírtad??

(Marci, 2010.04.25 09:53)

Te sosem voltál rendes pasival? Hogy voltál képes ennyit megalázkodni?Az összes történetet olvastam,és szerintem Te szeretsz szenvedni!Mert csak egy mazochista képes elviselni egy ilyen önző férfit!Moi,meg kell ismerned az élet napos oldalát!Bújj elő az árnyékból,és légy vidám,hogy megszabadultál ettől a szörnyetegtől!Sajnálom az eddigi életed!Kitartás!
Üdv: Marci