Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Házassági macera

2012.01.28

Volt egy pillanat, amikor azt hittem feleség szeretnék lenni... újra, aztán volt megint egy pillanat, és most van megint egy pillanat!
De ez csak fantázia marad talán, és magamnak köszönhetem, ha nem leszek meggyűrűzve.
 Volt egy kedves fiatalember a környezetemben, aki nem magyar ajkú, és már megosztottam a történetem vele itt, de az érzéseink nem voltak egyenértékűek, így nem folytathattam ezt a kapcsolatot.
 Ma megtudtam, hogy ő lett volna az egyik vőlegényem), mert a falu szája előbb elért a fülemhez, mint Hans ajkai.
Látogatóba jött hozzánk egy kedves idős férfi, és a betegem mellett helyet foglalva, mesélni kezdte a helyi történeteket, a legújabb pletykákat. /- Még hogy a férfiak nem fecserésznek! :-p/
 Éppen házimunkám végeztem, amikor behívtak a szobába, és a betegem a szemembe nézve, nagyon komolyan, megkérdezte, hogy valóban kikosaraztam Hansit?
Kikerekedett szemmel néztem, és csak hebegtem, hiszen nem adtam kosarat, mert nem is volt mire, Hans és köztem szó nem esett a házasságról. Jó, említette, de nem kérte meg a kezem, tehát egy szalmafonatot nem kapott abból a szakajtóból!
 Miután válaszoltam, hogy ez nem igaz, és nincs köztünk semmi, a bácsi erősködött, hogy ő Hanstól hallotta, hogy egyszer akart életében megházasodni, és elutasították. Na, brávó, mindenki tudja, csak én nem…
Mosolyogtam, és úgy gondoltam, ez nekik elég, nem kötöm az érzéseim az orrukra. Így titokzatosan visszasomolyogtam, és kivonultam a dolgomra.
 Mindeközben járt az agyam, és nem igazán ezen,… Hans számomra már a múlt egyik színfoltja marad, de nem a jövőm fényeit látom benne. A gondolataim baranyai berkek közt kutakodtak, és ott is egy ifjún, aki csak párszor látott, de az internet segítségével rengeteg párbeszéd hangzott el köztünk pár hónapja.  29 éves, de cáfolva korát, érett és komoly csevegéseink voltak. Megtudtuk egymás múltját, jelenlegi boldogulásunk és az elkövetkezendők terveit, vágyait. Nagyon imponáló volt az udvarlása, a mindig napra kész bókjai, az intellektusa, a hite, mely nem keresztény eredetű, és a személyiségének varázsa.
 Kérdem én, melyik nőnek ne tetszett volna, ha minden reggel, amikor benéztem a levelezésembe, egy finom pár soros versikét találtam, melyet ő költött, és mindig személyes mondanivalót is tartalmazott, és persze a mérhetetlen bókok, melyek bárki száját/tollát elhagyhatják, de az övé hihető és szívből jövő volt. Azt a rajongást, figyelmet nem lehetett visszautasítani…a vágyakozását a viszonzásomért, melyet minden nap éreztetett, virtuálisan próbáltam kielégíteni. Ezt ne tessék félreérteni! Nem a testi kéjelgés, hanem a gondolatai meghallgatását, és befogadását nem hagyhattam ki.
Miután érezni kezdtem, hogy ő egészen komoly dolgokat tervezget velem kapcsolatban, ideköltözést külföldre, utódjaink nevét szerette volna tudni, és azt, hogy szeretnék-e mégegyszer nagy esküvőt, visszazártam a szívem kapuját, mert nem éreztem azt, hogy erre a „máz”-ra lenne szükségem, erre a lírikus kedvességre.
 Igen, tudom, telhetetlen vagyok, vagy csak túl realista? De versekből, szép szavakból nem lehet jövőt építeni! Én pedig már nem vagyok csitri, aki belevágna olyanba, amibe nem vagyok biztos, és majd csak lesz valahogy, csak együtt legyünk! Az még nem baj, hogy nincs állása, sok férfi küzd ilyen problémával Magyarországon. De semmilyen egzisztenciával nem rendelkezik, egyik napról a másikra él, ami számomra elfogadhatatlan, mert ebből ki lehet mozdulni, de ő nem tesz ezért semmit, inkább egy romantikus hippire hasonlít, mint egy esélyes férj-jelöltnek nekem. Mivel ő sem érte el nálam a Jövőm Embere címet, így leépítettem ezt a kapcsolatot is. Ha láttam, hogy bejelentkezik az adott kommunikációs csatornánkra, én valamire hivatkozva kiléptem, mindig dolgom volt… Próbálkozott az sms-sel is, de erre is csak kurta válaszokat kapott. Míg egyszer éjjel leültem a gépem elé, és megfogalmaztam a neki szánt kosarat. Másnap láttam, hogy egy hosszabb levelet írt a mailemre, melyben megért, de hogy esélyt se adtam a kapcsolatunknak, ez bántja. Ezt meg én értettem meg maximálisan.
A Harmadik vőlegény-jelölt a hibás mindenért!!!
Azért nem tudtam befogadni Hans szerelmét, mert ez a baranyai titán foglalja el a teljes szívfotelem, és nem tudtam tőle szabadulni, ill. nem is akartam!
 Azért nem tudtam a „költő” szerelmi ajánlatát felfogni, mert ez a vadember, a nyers stílusával foglalkoztatja az agytekervényeim!
 És milyen igaza van a bölcselkedőknek, hogy a nőknek mindig az kell, ami még betörendő, ami még nem az övé, ami még hódítást kíván, aki nem adja be a derekát az első csábos mosolyomra…
 Mert a tálcán kínált és minden tekintetben kellemes kapcsolatot az olyan beállítottságú nők egyszerűen elutasítják, és küzdésre vágynak, hogy megszelídítsenek egy szilaj, de elérhető mént. Azért az fontos, hogy érdekelje a személyem, sőt, akár szeressen is, csak kemény „fickó” legyen, ne egy átlagos, vagy egy irodalmár fajta!
Nos, ez az Férfi is baranyai, volt már vele komoly összeköltözős kapcsolatom, volt már vele szerelmi boldogságom, de volt vele/mellette rengeteg sírásom, csalódásom, és végül 3-szori elválásom. Tudom, hogy az jönne most Tőletek, hogy akkor mi a francnak akarom Őt? Azért mert Ő az, akiben megbízom, aki teljesen őszinte, az életem is a kezébe adnám, és ebben megegyezünk, mert eddig se bírtuk ki sokáig egymás nélkül, de sokáig se bírtuk egymással. Illetve, az utóbbi időben én menekültem el tőle, ha valami nem tetszett, hiszen nem bútoroztam hozzá, csupán hozzá mentem haza. De pár nap után kijött belőlem a sárkány, és elkezdtem körülnézni, figyelni őt, ami nem talált kitörő örömre az ő kis páncélos személyiségében.
Keményen válaszolt, és nem változtatott rossz szokásain/ - dohányzás, mértéktelenség, és lustaság./
 Tudom, hogy szeret, nem sokat beszél, nem egy csicsergő, romantikus alkat, de ha megszólal, abban minden benne van, nem mond felesleges szavakat, csak a velőt adja, és én ennek vagy örülök, vagy lepittyed a szám.
 Mostanában egyeztünk meg abban, hogy bár nagymértékben különbözünk, nem tudunk egymás nélkül élni. Felvetette a házasság gondolatát, hogy úgy érzi, hogy mindig is rám vágyott, és szeretné, ha hozzá kötném az életem, és szépen együtt öregednénk meg. Mivel ezeket a fülemmel hallottam, és nem csak gondolatátvitel működött köztünk, egy pillanatra igen-t mondtam a fejemben, de az ajkaim egész mást formáltak.
-    Ugyan-ugyan, ezt most csak mondod, aztán holnap megint nem tetszik nekem valami, és hazamegyek a saját lakásomba! – mondtam nevetve.
Úgy gondoltam, hogy egy ilyen se veled, se nélküled kapcsolatra sem lehet házasságot tervezni, és az utána következő hites életet.
Ez ősszel történt, azóta motoszkál ez az ajánlat, bár nem volt igazi térdelős leánykérés, de tőle már ez is elég volt, hogy az ember döntsön a jövőjét érintő nagy kérdésről.
 Szóval, játszadozni kezdtem a gondolattal, és persze milyen egy nő? Az igenlő része kezdett el foglalkoztatni.
Mi lenne, ha…?
-    Gondoskodhatnék róla, mert ugye asszonyféle vagyok, anya is, így ez alapjárat nálam.
-    Szeretgethetném bármikor, nem kell idegenekre pillognom, hogy megkapjam/megadjam ami felnőttkorunkhoz hozzátartozik.
-    Nem lennének unalmas perceim, mert ha alszik, vagy pihen, akkor is hallgathatnám a szuszogását, érezhetném a teste melegét, sugárzását, a közelségét a szeretett lénynek,
-    Mindig elmesélhetném a lüke apróságaimat, mert tudom, hogy szereti az eszetlen viselkedésem, bár ő nem vesz részt bennük… és érdeklődő tekintettel figyelném az ő mondanivalóját, a napi gondjait,. Szeretek hallgatni is, bár azt nem bírom ki, hogy ne alkossak véleményt a végén).
-    Biztonságban érezném a lelkem az övébe téve! Olyan nyugalmat érzek amikor átölel, amikor megcsókol,…elfelejtek mindent, csak ő a fontos olyankor. A biztonságot a hűségre is értem, mert bár mindenki mondhatná, hogy persze-persze, amit nem tudok, az nem fáj! De ő nem az a fajta,… jó emberismerő vagyok, ráadásul ő sokszor túl őszinte velem, és nem tudja elsumákolni a kételyeim. Egy férfi már volt ilyen természetű az életemben, és gyönyörűen éltünk 16 évnyi boldogságban. Ebben a tekintetben nyugodtam otthon merném hagyni, amíg távoli országban munkálkodom. Sajnos nagyon sok férfi nem a hűség mintaképe, de ő az egyik modell lehetett ehhez a portréhoz)!
-    Minden titkom, minden titkolt vágyam tudja, így szintén békésen élhetnénk, tabuk nélkül.
-    Egy pinduri érv még, hogy nálam fiatalabb, 35éves, megfelelő nem pazar, de nem is negatív egzisztenciával rendelkezik, nem buta, mindenhez hozzá tud szólni /- ha akar.
Ezek alapján már a felesége is lehetnék, de mi van akkor, ha megtörténik a gyűrűzés, és együtt élünk?
-    naponta morgok majd a szanaszét hagyott dolgai miatt
-    naponta mosogathatok, amit mostanában ő kényszerből megcsinál, mert kijelentettem, hogy én nem fogom megcsinálni.
-    le akarom szoktatni a dohányzásról, mert nem tolerálom a füstöt, sőt… /bár, ha ott vagyok kimegy a ház elé, vagy egyszerűen kilógatja a fejét az ablakon, amikor szívogatja a bűzrudat, és utána kéz-, és fogmosást végez/.
De én zérótoleranciát gyakorlok, és egyáltalán nem szeretném
-    nem csinálhatom teljes mértékben azt, amit szeretnék, pl. hangosan zenét hallgatni, rendszertelenül étkezni, vagy nem étkezni, hajnali órában ébredni, hogy internetezzek, vagy épp valami egyedi rakoncátlanságot műveljek.
-    ő internet, ill. film-, és játékfüggő, amit én nehezen tűrök, hiszen ha vele vagyok, akkor ne a laptapija legyen az elsődleges, hanem én))! Persze megszokta, hogy csak az van neki, de ezen nagyon nem akar változtatni…sokszor gondoltam, hogy ha élő személy lenne a gépe, féltékeny lennék rá.
-    sok „muszáj” munka lenne a háztartásban, amit nem mindig adott időben szeretek otthon se elvégezni,…pl. mosás, főzés, takarítás,
Bár gondoskodás jellemez, de nem rendszerességgel,az utóbbi időben inkább roham-szerűen tör rám).
Vannak még biztos bennem pro-, és kontra felvetések, de az alap az, hogy Őt szeretem, és kimondta a szemembe már nem egyszer, hogy szintén ily érzések töltik el a szívét.
Tehát, szeretnék az Övé lenni hivatalosan is, de mit csináljak a kételyeimmel?
 Alkalmazkodjak, és dobjam sutba a szabad életem? Vagy maradjak szingli, és laza kapcsolatban éljem ki a boldogságom?


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

okosan....

(kékszemü , 2012.03.08 20:36)

Ha hozzámész ehhez a " férfihez" többé nem beszélek veled.... remélem érthető....ne csak nézz láss...!!!!!

Re: okosan....

(József, 2012.03.26 14:27)

Ott az igazság!!! Sajnos "sejtem" kiről van szó... Pécsen láttam játszani... és inni... Én se tenném, bár a te dolgod...

Egy jótanács

(D. Hajnalka, 2012.01.30 12:13)

ő internet, ill. film-, és játékfüggő.... szerintem ne hamarkodd el a döntést!!! A játékfüggőség komoly gond, ideig- óráig leszel te a legfontosabb akkor igazán fontos, de a játék mindig győzni fog, míg nem hajlandó végleg megválni tőle!!!! Tapasztalatból írom! Ha fontos vagy neki, ha nem tud nélküled élni, tegye le a játékot és igazán boldogok lehettek!!! Drukkolok :)

Re: Egy jótanács

(Moi, 2012.01.30 18:35)

Köszönöm szépen a kedves tanácsod,..Egy dolgot lehet, hogy nem hangsúlyoztam ki kellően, ez a játékszenvedély egy internetes gazdaság fejlesztése, nem írom ki a nevét, de többféle van... Én is játszom vele, de amikor vele vagyok tudom hanyagolni! ;-)
A Játékgépező férfiakat nagy ívben elkerülöm! ;)
További szépet Neked! ;)
Moi

Re: Re: Egy jótanács

(D. Hajnalka, 2012.01.31 10:56)

Így már valamivel jobban hangzik! :) Mindenesetre próbáljon meg változni, hisz az együtt töltött percek repülnek és fogynak. Soha senki nem adhatja vissza. Próbáld meg erre ösztönözni, hisz semmi játék akár milyen is, nem érhet fel egy fizikai kapcsolattal! Megszokta, hogy csak az van neki??? Hát ott vagy TE, fenébe egy hülye kütyüvel, belőled csak egy van! És ha komolyan gondolod a vele való együtt élést és ő is így érez akkor így tervezi az együtt megöregedést? Kell ehhez papír?? Bocsánat és nem akarok bele szólni, csak ez elég furi és látom te is tele vagy kételyekkel...Mindenesetre a te döntésed! Remélem jól döntesz!!! :) Legyen nagyon szép a napod!!!